• Mustármag
  • Mustármag
  • Mustármag
 
 
Magnificat a Kárpátokban
A rockopera plakátja
A mű témája a klasszikus teremtéstörténet. Célja rávilágítani a bűn roncsoló hatalmára, felébreszteni a csodálatot Isten és a teremtett világ iránt.

Rockopera hanganyagának letöltése mp3 formátumban
Szövegkönyv letöltése pdf formátumban

A MŰ TARTALMA

A hegygerincek fölött áthömpölygő hang bemutatja a teremtő Istent. A teremtés több mozzanatban történt. Először az anyagtalan, szellemi világegyetem születik meg.
A láthatatlan mennyei lények öröme átterjed a látható világra is. A hálát, a csodálatot versengve élik meg. A dicsőítés csúcspontján megjelenik a színen egy új “titok”, aki nem tud osztozni ebben a szabad örömben. A láthatatlan lények világában feszültség keletkezik.
A démonok Éva életében is színre lépnek. Úgy tűnik, hogy a kezdeti szabad öröm, a hála világa teljesen összeomlott. A démonok minden kis épen maradt szigetet elfednek a bűnnel.

Képek a marosvásárhelyi bemutatóról (2004. február 24., Nemzeti Színház):

A MŰ ÜZENETE

TEREMTÉS

A kezdetek előtt

A fény forrása a Nap. Az illaté a virág. A szereteté az Isten. Tapasztaljuk, hogy a szeretetet a legnagyobb jó. Azért van szeretet, szépség, szabadság, mert Istentől árad. A fény forrása a Nap. A fény nem a Nap. Belőle születik, de más. A Napon lakni nem tudok, de ami belőle árad, az nekem jó. Az illat is más mint a virág, de hozzátartozik. A szentháromság erőteljes belső mozgás. Eleven, boldog élet. Isten Forrás. Abból él, hogy folyton ad.
A szeretet megélése a családban a legteljesebb. A férj – feleség – gyermek kapcsolata egy élő és éltető szeretetadás. Ez a titok vonz, lüktet minden emberi szívet. Ezt szomjazza az alkoholista, az aktivizmusba szédült üzletember és az ölelni vágyó tini. Ki-ki a saját helyéről indul e forrás felé, de sokakat elterel egy sötét erő.

Az anyagi világegyetem teremtése

Kavarognak a tengerek, harcol a tűz és víz. Szakadoznak a kontinensek. Hatalmas robajjal gyúródik a földkéreg. Magasba emelkednek, majd a mélybe omlanak a sziklafalak. Tűzoszlopot lövellnek, lávatengert izzadnak a hegykúpok.
Lassan múlnak az évezredek. Elnyugszanak a háborgó, vajúdó erők. Újabb évezredek hullnak a múltba. Kisimul a Föld arca: mérhetetlen erdőségekkel ékesíti magát. Megszólal bennük sok ezer állat hangja. A nagy vizek mélységeit pedig hangtalanul népesíti be. Az élet évszázadról-évszázadra bontakozik. Hódít. Színez, gyümölcsöt terem. Szüntelen formál. Egyre magasabbra kapaszkodik. A hegygerincek kőomlásai között is ágyat vetve magának kúszik egyre följebb. Vár valakit. És az évmilliók mélységeiből a Földre lép az ember. Megkezdődik a történelem.

A LÉT CSODÁLATOS ÖRÖME – A HÁLA OLTÁRAI

A teremtés értem történt. Az anyagi világ hozzám szól. Hív. A sok szépség, nagyság még a teremtés hajnalhasadásának hangulatát őrzi. A hegygerincek rejtett magassága melegen tartja a roppant küzdelem légkörét. A tornyosuló szirtek mintha egy gigantikus égiháborúban összeomlott hatalmas templom romjai lennének. Áhítatot lehelnek rám. A sok szépség, nagyság, erő, szín és arány fennakadt itt a Kárpátok bércein, omladékain. Évmilliók múlva engem bátorít, megtisztít, lelkesít, megbékít, lelki-szellemi lehetőségeimet felébreszti. A csodálat és a hála szárnyain felemel.
Ahogy az olaj, szén, érc néha a felszínre tör, itt a Kárpátokban úgy tömörül a szemem elé az a szépség és dicsőség, ami a Szentháromságban lüktet. Ezeken a repedéseken átszivárog valami az anyagtalan világból. Ezek hálám oltárai – a béke forrásai.

LÁZADÁS

A történelem elején ezekről a tájakról elindul egy Sötét Titok. Sötét folyammá duzzad, ahogy áthömpölyög az évezredeken. Vér és könny omlik bele minden évszázadból. A partjain sűrű gyász nő. Ott ered, ahol a Sátán a lábát a Földre tette. A Sátán angyal, aki szabad akaratából lett gonosszá.
A szeretet ellen döntött. Megszédült saját nagyságától. A bűn, a hanyatlás, a fejetlenség, a megsemmisülés oldalára sodorja azt, ami él.
Nincs jövője. A bűn teremtette a fájdalmat. A fájdalom a poklot.
Az angyalok bűne egyéni bűn volt. Az ember bűne a fajé. Végül mindig egy nép, egy közösség roskad sírba.

KÍSÉRTÉS

Az angyal egy választással megszerezte az örökkévalóságot. Többé nem harcol. Az ember sorsa az állandó küzdés. A kísértéssel kezdődik. Lassú mérge a kétely, a bizalmatlanság – a helyzet és a másik iránt. Meginog a viszony, felborul a külső és belső egyensúly. Két új féreg kezd rágni: az idegenség és a félelem. Elrágják az akarat, a bensőség és a közvetlenség gyökereit. Kiszárad a benső élet. Szomjazunk. Vádolunk.
Szomjam forróbb. Lelkem zártabb. Undorom erősebb. A hazug ígéretek délibábja csalogat a sós homoksivatagba. Magam elzárva, elcsüggedve feladom a küzdelmet.

MAGNIFICAT – MIRE VALÓK A HAJNALOK?

Az élet feladata: szeretetben kivirulni.
A szeretet hálaadással kezdődik, és felemel az öröm magaslataira. Mária sokat szenvedő nő, de sosem elkeseredett. 
A démon emberei nem ismerik a világ, a természet ízületeit. Önző, erőszakos céljaik és politikai szándékaik szerint felmészárolják a földet, a sorsokat. Megkeserítik a kicsinyek életét. A Máriáét is. Száműzetésbe, idegenbe kényszerül.
Mária Isten tetteit szemléli magán és hívő népe múltjában. Így otthont teremt Jézusnak. Kis lépés a nagy politikai remények mellett, de biztos életet hordoz.
Mária megkeresi rokonát, Erzsébetet, megosztja hitét, erejét, örömét, és a két anya olyan fiakat nevel, akik a pusztában is jól érzik magukat, nem keseregnek, hogy akkora odújuk sincs, mint a rókának… leigázott ország, kivégzés… de szívük ujjong Istenben.

HŰSÉG - SZÖVETSÉG

Miután sokféleképpen szólt hajdan Isten a próféták által az atyákhoz, e végső korszakban Fia által szólt hozzánk. Őt rendelte a mindenség örökösévé, hiszen általa teremtette a világot is. Dicsőségének kisugárzása s lényegének a képmása Ő, aki hathatós szavával fönntartja a világmindenséget. Miután pedig a bűntől megváltott, az isteni fölség jobbjára ült a magasságban, és megosztotta velünk örökségét. (vö. Zsid.1 és Ef.1)

Gyökeret vertem a világban egy konkrét tájon, a kereszt jelét hordozó hitben. Ebből szerveződöm, élek. Együtt munkálkodom, mint mag a talajjal. Felveszem minden virradatkor a nap keresztjét, rőzsekötegét az áldozathoz, és megteszem az első lépéseket. Csodálkozom, örülök, és szabadon szolgálok. Erre valók a hajnalok.

Zeneszerző: Sárosi Péter

Szereplők:
Ádám - Rezsnyák Róbert
Éva - Janza Kata
Teremtő - Bogdánffy István
Lucifer - Gáspár Zsolt
Főangyal - László Lehel
Angyal - Kibédi Mária
Mária - Perich Kornélia
Démon - Novák Péter
Démonok
Angyalok

A felvétel 1996-ban, Budapesten a Yellow Stúdióban készült

Zenekar:
Ütő hangszerek, dob: Condrea Ovidiu
Basszusgitár: László Lehel
Gitár: El Lako Jimy
Zongora, billentyű: Sárosi Péter

Munkatársak: Szász Árpád Attila, László Lehel

Szöveg: Papp László