Te ünnepet igértél és most soha nem tapasztalt, soha nem kért mennyegzőbe hivtál.
Sziporkázik az élet a fagyott tájban.
A csillagok, mint gyógyitó tűszúrások végtelen tükrön szűrik át vékony sugárban mézüket. Gazdag a kertem, hótól roskadtak a fák és áldást igérnek. Egy magányos hinta bújik biztos kar hónaljában, játszi könnyedséggel megteremtett világod tanuja. Amott rozsdás üst feneke lóg. Rég nem kondult, versenyt nem kiált a szentséget hasitó haranggal. Vallomása erről a karcos éjről a Föld magjáig csorduló csend.
|
|
Bővebben...
|
Pünkösd előtt néhány nappal járunk először a remeteségben, Budapesttől Csiksomlyóra gyalogolva a Mária úton. A fárasztó, esős nap végén nem hiányzott az utolsó kilóméternek kaptatója, de már az első pohár kankalinos tea után úgy éreztük, hazataláltunk. Megtaláltuk azt a helyet, ahol tovább mélyithettük utunkat önmagunk, embertársaink és Isten felé. Azt a helyet, ahol elgondolkodhattunk arról, hogy milyen kevés kell a boldogsághoz, a megelégedett élethez. A hol igazán kiszakadhattunk a világból...
|
|
Bővebben...
|
Kívánom, hogy Jézus Krisztus békéjében légy, amíg itt vagy. Olyan nagyon nagyon fontos az itt töltött időd. Nézz körül. Kit látsz? Kit látsz? Kit hallasz? Mit hallasz? Most názz körül pici szíveddel. Kit látsz? Mit látsz? Kit hallasz? Mit hallasz?
Itt bizonyára CSEND van, ha nincs bátran kérj :)! A szívben ritkán van csend... valami mindig kattog (legalább is az enyémben) vagy a múlt, vagy a jövő, de kérlek figyelj! Ne engedd, hogy a most jelen levő Isten hangját elnyomják. Szólj hozzá. Szólítsd meg... kérd segítségét, hogy vele lehess. MOST. Tulajdonképpen egészen csodálatos ami történik. Ez atalálkozás helye, ha akarod... a Mindenség Ura nagyon akarja. TALÁLKOZÁS!?... talán kérded... talán éppen ez az amit akarsz, amire a szíved legmélye vágyik. És akkor mi lesz?
|
|
Bővebben...
|
Akárcsak Krisztina én is egy pár biztató és megosztó gondoloatot szeretmék átadni.
Én már több alkalommal vagyok a csodás hely vendége, de úgy gondoltam most talán valami épitőt is irhatok. Kilencedik napja vagyok ide fennt a Remeteségben és sok minden történt ezek a napok alatt. Talán a külső láthatókkal kezdeném, mert ezek befolyásolhatják a belső dolgokat is amelyek lelkünkben játszódnak le. A táj egyértelműen csodálatos, de ezalatt a kilenc nap alatt egy igen csak gazdag élményben lehetett részem. Ugyanis három évszaknak voltam a tanuja, ami egy kisebb csoda egy ilyen február végi időszakban.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
