Alig van már olyan közeg, ahol - ha néhány perc erejéig is – ne esne szó a nevelésről. Ki megbotránkozva, ki tanácstalanul, ki félve, ki határozottsággal veszi elő a mai nevelés konkrét, életbevágó példáit. A minap egy tizenkettedik osztályos tanuló mondta felháborodva, hogy „Amikor mi kilencedikesek voltunk, azért nem voltunk ilyen neveletlenek!” És folytathatnám szinte a minden korosztályból való felszólalásokkal.

Hogyan lehet jól nevelni? Vannak-e receptek? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy vannak már jól kitaposott utak, és hogy a jó alapokat nem kell újra bizonyítani, csak ráépíteni kell. Ha a házam alapfelületét akarom kiszámolni, nem kell azzal kezdjem, hogy bebizonyítom, a szorzótábla igaz.